Látogatás Unterbalbachban
Rátka és Unterbalbach kapcsolata nagy múltra tekint vissza. A Schwarzwald Hagyományőrző Egyesület tagjainak különösen szoros kapcsolata van a testvértelepüléssel. Számos barátság született közöttünk, és a távolság ellenére rendszeresen beszélünk egymással, vagy váltunk üzeneteket a közösségi média felületein. A személyes találkozás viszont nagyon hiányzik. Évente egy, maximum két alkalommal tudunk találkozni: a Rátkai Töltött Káposzta Fesztiválon, és ősszel náluk, Unterbalbachban, ha lehetőségünk akad eljutni. A lehetőséget elsősorban pénzügyileg értem. Az utazás nagyon drága, ezért tavaly úgy gondolta az Egyesület, hogy megpróbáljuk az utazás költségét megpályázni, hogy idén mindenképpen eljussunk hozzájuk. Pályázatunk sikeres elbírálásban részesült. Már májusban megkezdtük az út szervezését. Andreas Buchmann az unterbalbachi Heimat und Kulturverein elnöke örömmel fogadta, hogy idén ennyien vállalkoztunk az utazásra és különösen örültek, hogy a tánccsoportból 12 gyerek is jelentkezett. Ahogy Jürgen Segeritz elöljáró fogalmazott, ez a záloga annak, hogy a kapcsolat megmaradjon és tovább éljen.
Végül a csapat szeptember 12.-én csütörtök éjfélkor indult útjára. Bár érkezésünk péntek 13.-ra esett, különösebb fennakadás nélkül telt az utazás, szerencsésen megérkeztünk Unterbalbachba. A köszöntés után mindenki elfoglalta a szállását.
.jpg)
A program este folytatódott a Königshöferi Vásárban tett látogatással. A vásárt minden éven megrendezik. Egy hétig tart és naponta körülbelül 800 fő a látogatók száma. Csapatunk a megnyitó hétvégéjére érkezett. A köszöntők után, csapra verték a sörös hordókat, majd zenei fellépők kíséretében következett a finom vacsora. A program tűzijátékkal zárult.
Szombat délelőtt Bad Mergentheimba látogattunk el. A kellemes őszi napsütésben tett városnéző séta után szabadprogram következett, ami alatt mindenkinek lehetősége adódott szuvenírt vásárolnia az otthoniaknak.
Délután szétvált a csoportunk. A felnőttek hangulatos szőlőtúrán vettek részt ponyváskocsikkal, borkostolással, harmónikaszóval egybekötve.
A gyerekek a Königshöferi Vásárt látogatták meg, ahol a futóversenyek megtekintése után, kipróbálhatták az összes vásári játékot, és az árusoknál kiüríthették a pénztárcájukat is.
A vásári forgatag után, kísérőink felvittek minket az Unterbalbach melletti hegyre, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a völgyben elterülő településre. A délután zárásaként Jürgen Segeritz, elöljáró, otthonában látott bennünket vendégül egy fagylaltra.
A nap gyorsan eltelt. A közös vacsora után volt lehetőség beszélgetésre, ismerkedésre, emlékidézésre. A szoros program miatt a látogatások alkalmával erre sajnos általában nem nagyon szokott idő maradni. Ezért úgy érzem, hogy ennek különösen örült mindenki. Az unterbalbachiak nagyon nyitottak és befogadóak. A most először hozzájuk látogatókkal is rögtön megpróbálták megtalálni a közös témákat. A nyelvi akadályok is leküzdhetők, senkinek nem kellett pánikolnia, hogy esetleg nem ért valamit vagy rosszul mond valamit: ha nem ment németül, lehetett angolul próbálkozni, illetve a pantomim is mindig bevethetőnek bizonyult.
Andreas kérésére készültünk zenével is, hogy a közös tánc se maradhasson el. Az est fergetegesre sikerült a néptánctól, sortáncokon át, eljutottunk a diszkóig. Ki-ki hozta a maga kedvencét és az est ismét az éjszakába nyúlt.
Vasárnap délelőtt lehetőségünk volt részt venni a Königshöferi Vásár hivatalos megnyitóján és a felvonuláson.
A felvonulás után eljött a búcsú pillanata. Ismét el kellett egy időre válnunk. A fáradt csapat a hosszú út után, hétfő hajnalban fáradtan, de élményekben gazdagon érkezett haza.
Köszönöm a felnőtteknek, hogy a fél szemük a gyerekeken volt, mert bizony nagy felelősség volt ennyi gyerekkel, szülői felügyelet nélkül elindulni. A gyerekeknek is köszönöm, hogy az utazást ilyen fegyelmezetten végigcsinálták.
Szeretnék köszönetet mondani Braun Árpád polgármester úrnak, aki segített a közlekedési eszközök beszerzésében, valamint a sofőröknek, akik vállalták a vezetést, és a zuhogó esőben (oda-vissza), épen és egészségesen hoztak haza minket.
Köszönetünket fejezzük ki Tircsi Richárdnak a Miniszterelnökség, Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság Nemzetiségi főosztályvezetőjének, aki mindig felkarolja kezdeményezéseinket, támogatja az Egyesületet és a települést.
Szeretnék/szeretnénk köszönetet mondani unterbalbachi barátainknak, akik minden alkalommal annyi örömmel, élménnyel és barátsággal ajándékoznak meg minket ilyen rövid idő alatt is. Nem szeretnék elkezdeni neveket sorolni, mert félő nem maradna hely az újságban, de mindenképpen szeretném a szülők nevében is megköszönni a lehetőséget Andreas Buchmann-nak, Jürgen Segeritznek és az Egyesületnek, hogy lehetővé tették, hogy ennyien elmehessünk. Továbbá nagyon hálásak vagyunk Sándor Enikőnek, aki egész hétvégén kísérte a csapatot és segített a tolmácsolásban. Külön köszönjük Jürgen Segeritznek és Martin Haasnak, hogy megszervezték és a gyerekprogramon vigyáztak ránk. Jürgen Segeritznek és Christoph Volknak, mint „pótnagyiknak” köszönjük a „Messegeldet” (zsebpénzt), amit a gyerekek élvezettel költöttek el a vásárban.
Jövő májusban újra találkozunk, ezúttal Rátkán!
.jpg)
Ami talán a legjobban kifejezi a látogatásunk hangulatát, az kis csapatunk néhány tagjának élménybeszámolója:
Dami: „Nekem a vidámpark volt a kedvencem. Kedvesek voltak a vendéglátók is, és otthon éreztem magam náluk.”
Dóri: „Nekem minden nagyon jó volt, de mégis az volt a legjobb, hogy mindenki kedves volt velünk. A vendéglátás és a programok is jók voltak.”
Jázmin: „Nekem az volt a kedvencem, amikor németül beszélgethettünk. Mindenki nagyon kedves volt velünk, és mindent megmutattak nekünk.”
Adrienn: „Königshöferben az a pörgő gép, amire felültünk.”
Evelin: „Nekem minden nagyon jó volt, de ha kellene választani, akkor a Königshöferi Vásár és a közös táncos este.”
Viki és István: „A látogatásunk csúcspontja szerintünk az volt, hogy kis hazánkat képviselve, népviseletünket büszkén megmutatva sétálhattunk másik 34 csapat között a vasárnap megrendezett felvonuláson. Ezúton is köszönjük vendéglátóink kedvességét, s hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy felejthetetlen élményekben legyen részünk.”
Dani: „Nekem a közös táncos este volt a kedvencem. Finom volt a vacsora.”
Dorina: „A németországi vakációnk során minden pillanat egy öröm volt, így nem is tudnék legjobbat kiemelni, de talán azt, amikor a közös esten nagyon tartalmas beszélgetésben lehetett részem Andreas és Hilde társaságában, ahol szóba került többek között az is, hogy nagyon szívesen laknék ott, Unterbalbachban. Majd az este folyamán rengeteget táncoltunk német barátainkkal.
Búcsúzásunk napján egy könyvet kaptam Andreastól, Unterbalbach történetéről. Majd a lelkemre kötötte, hogy jövőre, ha találkozunk felkérdez belőle. Viszont a „Team Nándi” bulibuszában eltöltött néhány óra is örök élményként maradt meg.”
Zsófi: „Nekem az volt a kedvencem, amikor a közös táncos este volt.”
Noncsi: „Nekem úgy kifejezetten nincsen kedvenc élményem, de ha valamit ki kellene emelni, akkor az a közös táncos este lenne, amikor a németekkel egymásnak tanítottuk az izgalmasabbnál izgalmasabb táncokat.”
Maja: „Mert kedvesek voltak velünk az emberek. Az volt a legjobb, hogy németül tudtam velük beszélgetni.”
„Árminnak minden nagyon jó volt. Az volt a legjobb, mikor a szőlőben jártak.”
Hanna: „Das Wochenende in Deutschland hat mir sehr gut gefallen! Ich hatte eine tolle Zeit bei den Programmen und mit den Leuten! Das größte Erlebnis für mich war, dass ich mich mit den Menschen dort auf Deutsch unterhalten konnte. Vielen Dank für die Gelegenheit, dorthin zu gehen!”
És a végére hadd maradjon az én saját szlogenem a hétvége margójára:
Bea: „Und wir haben keine Kinder verloren!” („Ès nem hagytunk el egy gyereket sem!”)
