Baranyában jártunk
Május utolsó hétvégéjén egyesületünk egy szívélyes meghívásnak tehetett eleget, mely a Baranya megyei Lánycsók község Német Nemzetiségi Önkormányzatától érkezett.
Elnök asszonyuk, Schwarzkopf Ádámné a parlamentben előadott „Málenkij robot” című emlékműsorunk alkalmával ismert meg minket és - mint később elmondta- az ott szerzett benyomások alapján döntött úgy, hogy ha egyszer alkalma és lehetősége lesz, mindenképpen meg szeretné mutatni műsorunkat községe német kisebbségének.
Lánycsók Baranya megye keleti részén fekszik, Mohácstól 5 km-re, ahol a Dunántúli dombság lankái és a Duna völgye találkozik. A település mintegy 4000 éves múltra tekinthet vissza, de a történelem során többször is elpusztult. A XVIII. század első évtizedeiben kezdődött meg a szervezett német betelepítés, 1773-tól pedig már az iskolában német nyelvű oktatás folyt. 1930-ra a 2170 lelkes falu háromnegyede már németajkú volt. A két világháború pusztításait a település még ki sem heverte, amikor 1946-től kezdve közel hatszáz lánycsóki németet telepítettek ki Németországba, helyükre a Felvidékről és Zala megyéből hoztak magyar családokat.
Ezen felül további kétszáz - német kisebbséghez tartozó- lakost hurcoltak el innen az egykori Szovjetunióba kényszermunkára. Az itteni svábok is ugyanúgy megszenvedték a háború utáni éveket, mint a rátkaiak.
E szomorú emléknap kapcsán érkeztünk ebbe a hangulatos kis községbe május 30.-án. Vendéglátóink nagy tisztelettel és baráti szeretettel fogadtak minket és kellemesen meglepődtek azon, hogy a hagyományőrző csoportunk tele van fiatalokkal.
Egy délelőtti mohácsi városnézés és egy helyben tálalt finom ebéd után délután kezdődtek a megemlékező programok. Az 1776-ban épült római katolikus templom adott otthont az emlékező szent misének, amely szinte végig német nyelven folyt. Ezt követően az elhurcolás emlékművénél koszorúztak a helyi német szervezetek és kulturális csoportok képviselői, ahol szintén német dalokkal és elbeszélésekkel emlékeztek a háború utáni idők áldozataira. Ezek után vonultunk át a község művelődési házába, ahol az énekkar és az iskolások műsorai után - a rendezvény zárásaként- előadtunk a málenkij robot napjait felidéző műsorunkat.
A parlamenti fellépés óta a mérce számunkra nagy, mert aki meghív minket, ugyanazt a színvonalú műsort szeretné látni, amit ott megtapasztalt tőlünk. A könnyes szemek, az őszinte taps és az elismerő köszönetnyilvánítások jelezték számunkra, hogy ez talán ezen alkalommal is sikerült. Örülünk, hogy ott lehettünk és köszönjük a lánycsókiaknak a meghívást és a szeretetteljes fogadtatást, a rátkai önkormányzatnak pedig, hogy lehetővé tette az utazásunkat.
Az út oda-vissza 850 km volt, ehhez hajnali négykor kellett indulni és éjjel kettőkor hazaérkezni, de ez egy cseppet sem vette el a kedvünket attól, az utazás minden percét élvezzük és jó hanulatban töltsük el. Olyan volt ez, mint egy osztálykirándulás, amire itthon jól esik visszaemlékezni.