7. Mundarttag in Tscholnok 2024.

 

 

Ende Februar bekamen wir eine unerwartete Einladung von Agathe Hárs, von der Tscholnoker Nationalitätenselbstverwaltung am 7. Mundarttag in Tscholnok teilzunehmen. So fuhren wir vier – Erzsike Molnár, Ani Prunyi, Pista Molnár und ich –  am 2. März nach Tscholnok. Das Programm begann mit den Begrüssungsworten der Bürgermeisterin. Die Teilnehmer waren aus Untergalla, Niklo, Kier, Weischwar, Gran, die Mitglieder der Tscholnoker „Schwowisch Dischkurs” und wir. Das Thema war: Gespräch über die Redewendungen in den Alltagen. Alle erzählten, erklärten welche interessante Redewendungen in der Kommunikation  ihrer Ahnen die Alltagsgespräche bereicherten. Das alles wurde von Agathe Hárs geleitet. Das Ganze war für uns sehr interessant, obwohl wir daraus nicht zu viel verstanden. Uns überraschte wie lebendig die Sprache noch in Transdanubien ist und wie gut sie einander verstehen. Nicht nur wir, sondern auch sie  verstanden uns schwierig (oder fast gar nicht). Wir stellten nämlich unsere Szenen vor, und wo man dabei lachen sollte, bleiben sie still. Nach dem Mittagessen besichtigten wir ihren ungarndeutschen Lehrpfad. Am Nachmittag konnte man noch Mundartszenen  von Grundschülern, von dem „Schwowisch Dischkurs” und von uns anschauen und anhören. Die Reise war für uns sehr lehrreich, wir konnten hineinblicken, wie in Transdanubien mit der Sprache, Traditionspflege und Betreuen stehen. Wir hatten was zu lernen!

 

Egy hónappal ezelőtt, március 2-án, kedves meghívásnak eleget téve,  részt vehettünk a csolnoki német nemzetiségi tájnyelvi napon. Négyen vágtunk neki az útnak: Molnárné Erzsike, Prunyiné Ani, Molnár Pista és én. Évente megrendezik, az idei már a hetedik volt. Minden éven más a téma. Ez alkalommal a mindennapok szóhasználata, szófordulatai voltak terítéken. A résztvevők a környék német nemzetiségi önkormányzatai voltak, úgy mint Alsógalla, Dunaszentmiklós, Németkér, Pilisvörösvár, Esztergom, a házigazda Csolnok, és a csolnoki „Schwowisch Dischkurs” tagjai. A világhálón keresztül pedig bekapcsolódtak a hajósiak is. Hárs Ágota kolléganők vezetésével érdekes disputa alakult ki, mindenki elbeszélte azokat az érdekességeket, amelyek a mindennapok szóhasználatát náluk jellemezték, sőt néha még ma is jellemzik, hiszen élő nyelvről van szó. Irigykedve néztük, hogy milyen jól használják még a nyelvüket, s azt is, hogy milyen jól megértik egymást. Ennek oka nyilván az, hogy egymáshoz közel vannak ezek a települések, s az évszázadok folyamán állandó kapcsolatban voltak egymással, s segítették is egymást ha kellett. Mi azonban nem nagyon értettük őket, ők meg minket. Ez abból is kiderült, hogy amikor a vidám jeleneteinket előadtuk, a legnagyobb poénoknál is csend honolt. Délután megismerkedhettünk a csolnoki német tanösvénnyel. Ezután pedig sváb jeleneteket adtak elő a helyi általános iskolások, majd mi, s végül a „Schwowisch Dischkurs” zárta a sort. Egy hasznos, tanulságos napot töltöttünk Csolnokon. Sok tapasztalattal gazdagodtunk, megtudhattuk, hogyan ápolják és őrzik hagyományaikat, nyelvüket a Dunántúlnak ezen a részén.

 

 

 

 

7. Mundarttag in Tscholnok 2024.

 

Ende Februar bekamen wir eine unerwartete Einladung von Agathe Hárs, von der Tscholnoker Nationalitätenselbstverwaltung am 7. Mundarttag in Tscholnok teilzunehmen. So fuhren wir vier – Erzsike Molnár, Ani Prunyi, Pista Molnár und ich –  am 2. März nach Tscholnok. Das Programm begann mit den Begrüssungsworten der Bürgermeisterin. Die Teilnehmer waren aus Untergalla, Niklo, Kier, Weischwar, Gran, die Mitglieder der Tscholnoker „Schwowisch Dischkurs” und wir. Das Thema war: Gespräch über die Redewendungen in den Alltagen. Alle erzählten, erklärten welche interessante Redewendungen in der Kommunikation  ihrer Ahnen die Alltagsgespräche bereicherten. Das alles wurde von Agathe Hárs geleitet. Das Ganze war für uns sehr interessant, obwohl wir daraus nicht zu viel verstanden. Uns überraschte wie lebendig die Sprache noch in Transdanubien ist und wie gut sie einander verstehen. Nicht nur wir, sondern auch sie  verstanden uns schwierig (oder fast gar nicht). Wir stellten nämlich unsere Szenen vor, und wo man dabei lachen sollte, bleiben sie still. Nach dem Mittagessen besichtigten wir ihren ungarndeutschen Lehrpfad. Am Nachmittag konnte man noch Mundartszenen  von Grundschülern, von dem „Schwowisch Dischkurs” und von uns anschauen und anhören. Die Reise war für uns sehr lehrreich, wir konnten hineinblicken, wie in Transdanubien mit der Sprache, Traditionspflege und Betreuen stehen. Wir hatten was zu lernen!

 

Egy hónappal ezelőtt, március 2-án, kedves meghívásnak eleget téve,  részt vehettünk a csolnoki német nemzetiségi tájnyelvi napon. Négyen vágtunk neki az útnak: Molnárné Erzsike, Prunyiné Ani, Molnár Pista és én. Évente megrendezik, az idei már a hetedik volt. Minden éven más a téma. Ez alkalommal a mindennapok szóhasználata, szófordulatai voltak terítéken. A résztvevők a környék német nemzetiségi önkormányzatai voltak, úgy mint Alsógalla, Dunaszentmiklós, Németkér, Pilisvörösvár, Esztergom, a házigazda Csolnok, és a csolnoki „Schwowisch Dischkurs” tagjai. A világhálón keresztül pedig bekapcsolódtak a hajósiak is. Hárs Ágota kolléganők vezetésével érdekes disputa alakult ki, mindenki elbeszélte azokat az érdekességeket, amelyek a mindennapok szóhasználatát náluk jellemezték, sőt néha még ma is jellemzik, hiszen élő nyelvről van szó. Irigykedve néztük, hogy milyen jól használják még a nyelvüket, s azt is, hogy milyen jól megértik egymást. Ennek oka nyilván az, hogy egymáshoz közel vannak ezek a települések, s az évszázadok folyamán állandó kapcsolatban voltak egymással, s segítették is egymást ha kellett. Mi azonban nem nagyon értettük őket, ők meg minket. Ez abból is kiderült, hogy amikor a vidám jeleneteinket előadtuk, a legnagyobb poénoknál is csend honolt. Délután megismerkedhettünk a csolnoki német tanösvénnyel. Ezután pedig sváb jeleneteket adtak elő a helyi általános iskolások, majd mi, s végül a „Schwowisch Dischkurs” zárta a sort. Egy hasznos, tanulságos napot töltöttünk Csolnokon. Sok tapasztalattal gazdagodtunk, megtudhattuk, hogyan ápolják és őrzik hagyományaikat, nyelvüket a Dunántúlnak ezen a részén.

 

7. Mundarttag in Tscholnok 2024.

 

Ende Februar bekamen wir eine unerwartete Einladung von Agathe Hárs, von der Tscholnoker Nationalitätenselbstverwaltung am 7. Mundarttag in Tscholnok teilzunehmen. So fuhren wir vier – Erzsike Molnár, Ani Prunyi, Pista Molnár und ich –  am 2. März nach Tscholnok. Das Programm begann mit den Begrüssungsworten der Bürgermeisterin. Die Teilnehmer waren aus Untergalla, Niklo, Kier, Weischwar, Gran, die Mitglieder der Tscholnoker „Schwowisch Dischkurs” und wir. Das Thema war: Gespräch über die Redewendungen in den Alltagen. Alle erzählten, erklärten welche interessante Redewendungen in der Kommunikation  ihrer Ahnen die Alltagsgespräche bereicherten. Das alles wurde von Agathe Hárs geleitet. Das Ganze war für uns sehr interessant, obwohl wir daraus nicht zu viel verstanden. Uns überraschte wie lebendig die Sprache noch in Transdanubien ist und wie gut sie einander verstehen. Nicht nur wir, sondern auch sie  verstanden uns schwierig (oder fast gar nicht). Wir stellten nämlich unsere Szenen vor, und wo man dabei lachen sollte, bleiben sie still. Nach dem Mittagessen besichtigten wir ihren ungarndeutschen Lehrpfad. Am Nachmittag konnte man noch Mundartszenen  von Grundschülern, von dem „Schwowisch Dischkurs” und von uns anschauen und anhören. Die Reise war für uns sehr lehrreich, wir konnten hineinblicken, wie in Transdanubien mit der Sprache, Traditionspflege und Betreuen stehen. Wir hatten was zu lernen!

 

Egy hónappal ezelőtt, március 2-án, kedves meghívásnak eleget téve,  részt vehettünk a csolnoki német nemzetiségi tájnyelvi napon. Négyen vágtunk neki az útnak: Molnárné Erzsike, Prunyiné Ani, Molnár Pista és én. Évente megrendezik, az idei már a hetedik volt. Minden éven más a téma. Ez alkalommal a mindennapok szóhasználata, szófordulatai voltak terítéken. A résztvevők a környék német nemzetiségi önkormányzatai voltak, úgy mint Alsógalla, Dunaszentmiklós, Németkér, Pilisvörösvár, Esztergom, a házigazda Csolnok, és a csolnoki „Schwowisch Dischkurs” tagjai. A világhálón keresztül pedig bekapcsolódtak a hajósiak is. Hárs Ágota kolléganők vezetésével érdekes disputa alakult ki, mindenki elbeszélte azokat az érdekességeket, amelyek a mindennapok szóhasználatát náluk jellemezték, sőt néha még ma is jellemzik, hiszen élő nyelvről van szó. Irigykedve néztük, hogy milyen jól használják még a nyelvüket, s azt is, hogy milyen jól megértik egymást. Ennek oka nyilván az, hogy egymáshoz közel vannak ezek a települések, s az évszázadok folyamán állandó kapcsolatban voltak egymással, s segítették is egymást ha kellett. Mi azonban nem nagyon értettük őket, ők meg minket. Ez abból is kiderült, hogy amikor a vidám jeleneteinket előadtuk, a legnagyobb poénoknál is csend honolt. Délután megismerkedhettünk a csolnoki német tanösvénnyel. Ezután pedig sváb jeleneteket adtak elő a helyi általános iskolások, majd mi, s végül a „Schwowisch Dischkurs” zárta a sort. Egy hasznos, tanulságos napot töltöttünk Csolnokon. Sok tapasztalattal gazdagodtunk, megtudhattuk, hogyan ápolják és őrzik hagyományaikat, nyelvüket a Dunántúlnak ezen a részén.